Magyar szerkezettár
🪄 
ó/veri
→ ó ⊕ /[Hyph:Slash] ⊕ ver ⊕ i[Prs.Def.3Sg]




    ó1

    
      
      
    
    
      fn
    
    
1.
      az o hosszú párja.
    

    
2.
      ennek írásjegye (ó, ó).
      
 | 
        
<rövidítésként:>.
        
          
 ▸
ó
        
      
    

  

    ó2

    
 →
 óv
  

    ó3

    
      
      
    
    
      mn
    
    
1.
      irod
      ódon, ősi.
    

    
2.
      irod
      elavult.
    

    
3.
      nép
      nem ez évi <termés(ű)
>.
      az ó vörösborból adj, ne az újból!
    

    
[
      fgr
    ]

  

    ó
    
      cxn
    
    óra.
  


/[Hyph:Slash]




    ver
    
      
      
    
    
      ts (és tn)
      ige
    
    
1.
      
        (tn is
)
      
      hosszabb ideig többször (erősen) üt.
      veri az asztalt; hátba ver valakit; hátára ver valakinek;
      
        
 ▸
veri a vasat
      
      
 | 
        így eltávolít valamit vhonnan.
        diót, szőnyegeket ver.
      
      
 | 
        
(többször) erősen odaüt.
        a falba verte a fejét;
        
          
 ▸
földhöz ver valakit
        
      
      
 | 
        
          
 ▸
veri a kártyát
        
      
      
 | 
        biz:
        
          
 ▸
veri az írógépet
        
      
    

    
2.
      
        (tn is
)
      
      ütésekkel büntet v. fegyelmez.
      veri a fiát; körmére ver valakinek;
      
        
 ▸
veri az isten, a sors
      
      
 | 
        
          
 ▸
valakibe ver valamit
        
      
      
 | 
        
          
 ▸
valakibe  valakinek a fejébe ver valamit
        
      
    

    
3.
      ütőhangszeren hangosan játszik, így hangoztat valamit.
      veri a cimbalmot; riadót ver a dobon.
      
 | 
        
          
 ▸
veri a taktust
        
      
      
 | 
        
          (alanytalanul v. t. n. is
)
        
        
<torony-, falióra> időpontot ütéssel jelez.
        tízet vert (az óra); most veri a delet.
      
    

    
4.
      
<küzdelemben ellenfelét> vereséggel fenyegeti, ill. sorozatosan megveri.
      
 | 
        biz
        
<cselekvésben, képességben> felülmúl, túlszárnyal valakit.
      
    

    
5.
      többszöri ütéssel odaerősít valamihez, rögzít valamibe.
      szeget ver a falba.
      
 | 
        
          
 ▸
csapra veri a hordót
        
      
      
 | 
        
          
 ▸
bilincsbe, vasra ver valakit
        
      
      
 | 
        
          
 ▸
életet, lelket ver valakibe
        
      
    

    
6.
      ütlegelve, ijesztgetve vhova hajt.
      legelőre veri a marhát.
      
 | 
        
<szél, víz> csapkodva vhova juttat, sodor.
        a hullám a sziklához verte a csónakot.
      
    

    
7.
      
<mozgó természeti jelenség> (kárt okozva) csapkod.
      hullámok verik a partot; jég verte a termést.
      
 | 
        
          tn
        
        
<eső> (szélben) erősen csapódik vhova.
      
      
 | 
        
          (t. n. is
)
        
        ritk
        
<nap> égetőn süt.
      
    

    
8.
      gyak. túlzó
      
<magas, hosszú tárgy, testrész> vmeddig ér.
      feje a tetőt veri; mellét veri a szakálla.
    

    
9.
      
<szív, ér, vér> dobog, lüktet.
    

    
10.
      
<kif-ekben:> ütésekkel v. más gyors mozdulatokkal létrehoz, készít valamit.
      pénzt, hidat, sátort, habot ver;
      
        
 ▸
veri a nyálát
      
      
 | 
        
          
 ▸
csipkét, kötelet ver
        
      
    

    
11.
      
        
 ▸
gyökeret ver
      
    

    
12.
      
        <kif-ekben.>
      
      
        
 ▸
adósságba, költségbe veri magát
      
    

    
[?]

  


i[Prs.Def.3Sg]
____________________
mellét
→ mell ⊕ birtokos személyjel ⊕ -t







    birtokos személyjel
    
      cxn
    
    a birtokos személyét és számát jelző jel;
  





    -t1

    
      
      
    
    
      rag
    
    
I.
      
        tárgyrag
      
      
1.
        
          <annak jelölésére, hogy kire, mire irányul a cselekvés.>
        
        
[hívja] a fiát; [vágja] a fát.
      

      
2.
        <annak jelölésére, aminek a felhasználásával a cselekvés végbemegy.>
        a krémet [felkeni].
      

      
3.
        
          <annak jelölésére, aki v. ami a cselekvés eredményeként létrejön.>
        
        fiút [szült]; levest [főz].
        
 | 
          
            <annak jelölésére, ami a cselekvés által arra az időre létrejön.>
          
          táncot [lejt].
        
        
 | 
          
            <a cselekvést ismétlő fn ragjaként.>
          
          
[békés] életet [él].
        
      

      
4.
        vmely helyen.
        
[járja] a falut.
      

      
5.
        valamennyi ideig.
        öt évet [ült].
      

      
6.
        ritk
        
<kif-ekben:> valamiként.
        őrt [áll].
      

      
7.
        
          <vonzatszerűen, nu-val.>
        
        korát [tekintve].
      

    

    
II.
      
        hat értelmű tárgy
        ragja
      
      
1.
        vhány ízben.
        ötöt [dob]; sokat [utazik].
      

      
2.
        valamilyen mértékben, ill. módon.
        egy kicsit [fél]; jót [aludt].
      

      
3.
        biz:
        
          
 ▸
mit?
        
        mit [tűröd]?
      

    

  

    -t2

    
      
      
    
    
      a befejezett mn-i ign
      képzője
    
    -tt
    
1.
      
        (tn igéhez)
      
      
        <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.>
      
      
[messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal].
      
 | 
        
          (mn-ként)
        
        fejlett [ember]; főtt [étel].
      
    

    
2.
      
        (ts igéhez)
      
      
        <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.>
      
      kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl].
      
 | 
        
          (mn-ként)
        
        lőtt [vad], zárt [ajtó].
      
    

    
3.
      
        (ts igéhez, mn-ként is
)
      
      
        <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.>
      
      ünnepelt [író].
    

  


..........
mellét
→ mellé ⊕ -t







    -t1

    
      
      
    
    
      rag
    
    
I.
      
        tárgyrag
      
      
1.
        
          <annak jelölésére, hogy kire, mire irányul a cselekvés.>
        
        
[hívja] a fiát; [vágja] a fát.
      

      
2.
        <annak jelölésére, aminek a felhasználásával a cselekvés végbemegy.>
        a krémet [felkeni].
      

      
3.
        
          <annak jelölésére, aki v. ami a cselekvés eredményeként létrejön.>
        
        fiút [szült]; levest [főz].
        
 | 
          
            <annak jelölésére, ami a cselekvés által arra az időre létrejön.>
          
          táncot [lejt].
        
        
 | 
          
            <a cselekvést ismétlő fn ragjaként.>
          
          
[békés] életet [él].
        
      

      
4.
        vmely helyen.
        
[járja] a falut.
      

      
5.
        valamennyi ideig.
        öt évet [ült].
      

      
6.
        ritk
        
<kif-ekben:> valamiként.
        őrt [áll].
      

      
7.
        
          <vonzatszerűen, nu-val.>
        
        korát [tekintve].
      

    

    
II.
      
        hat értelmű tárgy
        ragja
      
      
1.
        vhány ízben.
        ötöt [dob]; sokat [utazik].
      

      
2.
        valamilyen mértékben, ill. módon.
        egy kicsit [fél]; jót [aludt].
      

      
3.
        biz:
        
          
 ▸
mit?
        
        mit [tűröd]?
      

    

  

    -t2

    
      
      
    
    
      a befejezett mn-i ign
      képzője
    
    -tt
    
1.
      
        (tn igéhez)
      
      
        <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.>
      
      
[messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal].
      
 | 
        
          (mn-ként)
        
        fejlett [ember]; főtt [étel].
      
    

    
2.
      
        (ts igéhez)
      
      
        <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.>
      
      kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl].
      
 | 
        
          (mn-ként)
        
        lőtt [vad], zárt [ajtó].
      
    

    
3.
      
        (ts igéhez, mn-ként is
)
      
      
        <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.>
      
      ünnepelt [író].
    

  


____________________



    a
    
 →
 az
  



  


  


PÉLDÁK #1



    

  1. asztal (szótár)
    2. 

  2. asztalos (szótár)
    3. 

  3. asztalokra (toldalékolt, 3 konstrukció)
    4. 

  4. faasztal (összetett, 2 konstrukció)
    5. 

  5. asztalfiókba (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
    6. 

  6. fehér asztal (szótár, többszavas, folytonos)
    7. 

  7. sárga asztal (azonos forma, 2 konstrukció)
    8. 

  8. fehér asztal mellett (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
    9. 



PÉLDÁK #2



    

  1. avokádó (van/van, azonos, nagy)
    2. 

  2. fűbe harap (nincs/van, konstrukció)
    3. 

  3. fűbe (nincs/van, 2 konstrukció, -ba/-be)
    4. 

  4. fű (van/van, konstrukciók kiemelve önálló szócikké)
    5. 

  5. aki fűbe harap (nincs/van, szöveg részeként)
    6. 

  6. nem harapott fűbe (nincs/van, ragozva, más szórenddel)
    7. 

  7. füvet harap (nincs/van, 3 konstrukció)
    8. 



PÉLDÁK #3





    

  1. a tanár részt vesz az akcióban (igés konstrukció)
    2. 

  2. a tanár kenyeret vesz az üzletben (azonos forma)
    3. 




    

  1. alapító tag – okos gyerek
    2. 




    

  1. az alapító tag részt vesz az akcióban (két többszavas konstrukció)
    2. 

  2. az okos gyerek részt vesz az akcióban (egy többszavas konstrukció)
    3. 




    

  1. a tanár részt vett az akcióban (múlt idő) 
    2. 

  2. a tanár vesz részt az akcióban (szórend) 
    3. 

  3. a tanár vesz az akcióban részt (szórend) 
    4. 

  4. a tanár részt vesz a munkában (más elem)
    5. 

  5. a tanár kollégáival részt vesz az akcióban (plusz bővítmény)
    6. 



PÉLDÁK #4




  


  


Kapcsolat •
szerkezettar@nytud.hu •
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet •
© 2024